Sajnálom, hogy ennyit kellett várnotok rá, de itt van a kövi rész. Remélem tetszik nektek. :D
Teljesen meglepett
ez a boszis dolog. Főleg, hogy Ino alakját vette fel. Csak egy kérdés
foglalkoztat. Miért pont Ino? Pedig igazán rájöhettem volna. Sokkal másképp
viselkedik velünk, mint eddig. Még azt se vettem észre, hogy a pasim egy
vámpír. Egy nagyon aranyos és figyelmes vámpír. Erre a gondolatomra
elmosolyodtam, amit Zero észre is vett.
-Mi olyan vicces?- kérdezte érdeklődve, majd nyomott egy
puszit az arcomra.
-Semmi különös, csak gondolkodtam.- feleltem még mindig
mosolyogva.
-Éés meg szabad tudnom, hogy min?
-Mi vagy te, a faggató bizottság?
-Csak azért kérdeztem, mert kíváncsi vagyok.
-Vigyázz, mert hamar megöregszel a sok kíváncsiságtól.
-Hééé!- heh, bedurcizott a drága.
-Amúgy csak azon gondolkodtam, hogy eddig miért nem vettük
észre, hogy Ino a boszi. Vagyis, hogy az ő alakját vette fel.
-Ahha… és ez volt olyan vicces?
-Utána még eszembe jutott valami.- *drámai hatásszünet* -Az,
hogy az én vámpírom mennyire aranyos.
-Hmm… mennyire igaz.- fuhh az, az egós, sunyi mosoly…
kikészülök.
-Na, nem kezdjél itt nekem egózni, mert az, az én
szakterületem!- vágtam vissza.
-Volt kitől tanulnom!- hát igen, egy mester vagyok!
Megcsókoltam, majd
mire észbe kaphatott volna eltűntem. A konyhába vettem az irányt. Mielőtt
beléphettem volna, Zero állt az ajtóban. Mondhatom elég szépen megijedtem. Nem
szoktam még hozzá, hogy a vámpír léte miatt, különleges képességei vannak.
-Ugye nem hitted, hogy ezt meg fogod úszni?- kérdezte már
megint azzal a sunyi mosolyával.
-Mit is?- tettem az értetlent. Átbújtam az ajtónak
támasztott keze alatt, és elkezdtem kaját csinálni magamnak.
-Te aztán otthon érzed magad!- mondta nevetve.
-Még szép!
Egyszerű és gyors
kaját dobtam össze. Rántottát. Zeronak is készítettem.
-Hmm… finom lett.- mondta, miután megkóstolta. Utána csak
úgy tömte magába a többit.
Miután végeztünk,
elkezdtem mosogatni. Volt egy jó pár mosatlan edény. Biztos vannak jó pár
naposak. Lesz dolgom velük, nem mondom. Azért nem hagyhatom, hogy ennyire
igénytelenek legyenek.
-Kész háziasszony vagy.- mondta, mikor odajött hozzám.
-Ami rólad nem mondható el.- odafordultam hozzá, miután
végeztem.
-Olyan gonosz vagy.
-Csak az igazat mondt..- nem tudtam befejezni, mert egy csókkal
belém fojtotta a szót.
-Lécci, ne itt nyalakodjatok már! Inkább menjetek szobára,
mint mi!- azonnal elváltunk egymástól Zeroval, mikor meghallottuk Tendout. Mi
az, hogy mi? Kameko is itt van?
-Már elnézést, de semmi közöd hozzá, hogy mikor és hol nyalakodunk!-
szóltam vissza és az utolsó szót egy kicsit meg is nyomtam.
-Istenem, ne vitázzatok már! Ez olyan gyerekes!- tényleg itt
van Kam.
-Ezer bocs, na meg az anyamaci, hogy még élek!- fuhh ezek
ketten totál kikészítenek. Mikor lett Kam ilyen? Eddig még sosem szólt be
nekem.
-De jól megy neked a visszaszólogatás! Elismerésem.- (Zero)
-Még szép! Vannak, akik kihozzák belőlem!- böktem a fejemmel
a két jómadár felé. –De Ő, mit keres itt?
-Itt lakom!- válaszolt Zero helyett is Tendou.
-Hn…- szépen lereagáltam.
-Rántotta illat van.- (Kam)
-Tényleg! Most, hogy mondod.- (Tendou) –És jó illata is van.
-Kösz, az elismerést!- vetettem oda.
-Nem hiszem el, hogy te csináltad.- hüledezett.
-Pedig igen!
-Mért nem vártatok meg minket is? Én sokkal jobbat tudok
csinálni!- (Tendou)
-Az lehet, de attól tartok, hogy a végén kinyiffanok a
tiedtől.- mondtam, de már nevetve.
-Meg is érdemelnéd.- szólt vissza akis pukkancs. Erre már
Zeroból és Kamekoból is előtört a nevetés.
-Ha te mondod, akkor biztos úgy van! De szerintem csak azért
mondod, mert nem tudod miből elkészíteni a rántottát, mert azt már rég
összetörtem!- erre a beszólásomra nem tudott mit mondani, amitől még jobban
elkezdtünk nevetni.
-Ebből elegem van!- egy szempillantás alatt a hátam mögött
termett, és erősen megfogta a nyakamat.
Hirtelen nem tudtam
mit csinálni, de eszembe jutott, hogy egész kicsi korom óta karatézok, amit
persze Tendou nem tud. Azonnal kibújtam a karja közül, szembe fordultam vele és
a jobb öklöm egyenesen az orrát találta el, nem kis erővel. Az ütés miatt
elkezdett folyni a vér az orrából. Eléggé meglepett fejet vágott. Persze nem
nagyon izgatott a dolog, hogy mi van vele, ezért egy jól irányzott rúgással
eltaláltam a fejét. Össze is esett. Már majdnem azt hittem, hogy feladja, de
felkelt a padlóról és ismét a nyakamért nyúlt. Nem vártam meg, míg eléri, így
félrelöktem a kezét, és az egész úgy végződött, mint pár éve. A térdemmel egy
tökre pontos találatot sikerült véghez vinnem. Ez a női önvédelem szerves
része.
-Ááááááá!- kiáltotta, miközben a földre rogyott.
-Mondtam, hogy ne próbálj velem megint kikezdeni, de látom,
nem értesz a szép szóból!- hallatszódott a hangomon egy picike megvetés.
-Szép ütés és rúgás!- mondta elismerően Zero, közben
tapsolt.
-Tudom, de lehetne egy kérdésem?
-Hallgatlak!
-Csak azt szeretném tudni,- mondtam, miközben egyre közelebb
mentem hozzá, hogy szinte csak pár centi választott el minket. –hogy miért
hagytad, hogy ezt csinálja velem?
- Az elejétől szeretnéd tudni?- kérdezte, és közelebb
hajolt, hogy meg tudjon csókolni. Nem hagytam neki, hátrébb léptem tőle, ami
nem nagyon tetszett neki. Ezt egy halk morgással adta a tudtomra.
-Igen, minden egyes kis részletet tudni akarok!
-Mikor megtudtam, hogy terhes lettél, tudtam, hogy innen nem
mehetsz el. Itt teljesen biztonságban vagy a babával együtt. Miközben aludtál,
Tendouval megterveztük ezt az egészet. Mondtam, hogy hozza el Kamekot is, hogy
biztosan fel tudjunk cukkolni.- hehh, de nyugodt már valaki! Nekem meg persze
kistányér méretű a szemem a meglepettségtől.
-Mikor megérkeztünk, már akkor éreztem, hogy egy kicsit
feldúlt állapotban vagy. Így sokkal könnyebb dolgunk volt.- jött a folytatás a
hátam mögül, meg is fordultam, hogy Tendout próbáljam kinyírni a tekintetemmel.
Sajnos, ez nem jött össze. –Ez a rántottás rész, meg csak úgy jött magától.
-De mégis mi a francért kellett ezt csinálni?- most akadtam
ki, de rendesen.
-Vedd úgy, hogy egy kis próbatétel volt, amivel azt néztük
meg, hogy milyen vámpír lenne belőled.- a kérdésemre a drága „áruló” barátnőm
válaszolt. Azt hittem, hogy az én oldalamon áll.
-Ahha.- hirtelen csak ennyit bírtam kinyögni.
Visszafordultam Zerohoz. –És átmentem?
-Igen.- válaszolta.
-Figyelj, Ayame! Honnan volt ez a pár mozdulat? Mert nyilván
való, hogy egy átlagos ember nem tudna kiszabadulni egy fojtogatóból. Meg az a
rúgás. Komolyan, elismerésem!- höhöö, Tendou most komolyan megdicsért?
-Kb. 7-8 éves korom óta járok karate edzésekre. Ott tanultam
meg mindent, amit most tudok. De mért is érdekel ez téged?- tényleg kíváncsi
vagyok az érdeklődésének az okára.
-Csak meglepett, hogy ilyen könnyen elbántál velem. Végül is
én egy vámpír vagyok. Egy embernek szinte lehetetlen ilyen erőt kihozni
magából.
-Magam sem értem, hogyan lehettem képes rá.
Ezután elég hosszú
percekig néma csend telepedett le ránk. Próbáltam magamban megfejteni, hogy
hogyan voltam képes olyan erővel rúgni, hogy egy jó erőben lévő vámpírt a
földre küldjek. Hirtelen Tendou szólalt meg:
-Ha szépen megkérlek, megtanítanál pár mozdulatra?- ki
engedte rám ezt a hideg zuhanyt?
-Hát nem is tudom…
-Nagyon örülnék, ha megtennéd! Ígérem, jó tanítványod
leszek!- ezt tényleg komolyan gondolja?
-Tényleg jó ötletnek hangzik! És akkor már én is szeretnék
csatlakozni, meg amúgy is ránk fér egy kis edzés!- na ne! Te is ellenem
fordultál Zero?
-Hnn…- gondolkodóba estem. Ha ezek ketten komolyan
gondolják, akkor nincs mit tenni, el kell vállalnom. Meg akkor jól meg is tudom
őket dolgoztatni, ha már így összeesküdtek ellenem. –Jól van, de előre szólok,
hogy nem leszek elnéző.
-Kösz szépen! Örülök, hogy beleegyeztél. – mondta Tendou,
miközben odajött hozzám és átölelt.
-De csak akkor vállalom el, ha segítesz felkészíteni a
vámpír létre!
-Ez igazán semmiség, segítek neked.
Pár szót még
váltottunk egymással, majd mindenki ment a saját dolgára. Kameko és Tendou a
ház keleti szárnyába ment, mert Tendounak ott volt a szobája. Én és Zero a
nyugatiba mentünk. Eszméletlen nagy a háza van Zeronak. Még szerencse, hogy a
két szoba hallótávolságon kívülre esik egymástól. Beérve a szobába, a fürdőbe
vettem az irányt. Nem volt még elég időm, hogy rendesen kicsodáljam magam.
Minden megvolt, ami egy luxus szállodában alap dolog. Megnyitottam a csapot,
hogy le tudjak fürdeni. Találtam rózsa illatú habfürdőt, így azt raktam a
vízbe.
-Én is jöhetek?- kérdezte a drágaságom az ajtóban állva.
-Nem.- válaszoltam, és becsuktam az ajtót.
Levetkőztem és
belemásztam a jó meleg vízbe. Igaz, eleinte égette a bőröm, de megszoktam. Több
mint fél órát áztattam magam. Tisztára ellazultam. Mikor kikászálódtam, gyorsan
megtörölköztem, és felvettem egy világos kék színű köntöst. Kiléptem a fürdőből
és egy elkerekedett szempárral találtam szembe magam.
-Mi az?- kérdeztem.
-Csak most tudatosult bennem, hogy mennyire jól áll neked a
kék szín.- válaszolta, miközben odajött hozzám és átölelt. Kiscica módjára
bújtam hozzá. –De jó illatod van!
-Tudom.- mondtam nevetve. –Te nem mész?
-De.- elengedett, kaptam még egy puszit a homlokomra, és már
el is tűnt.
Miután becsukódott
a fürdőszoba ajtaja, kimentem az erkélyre. Leültem és elkezdtem a csillagokat
bámulni. Nagyon szépek voltak. Egyszerűen elvarázsolt a csillogásuk. Kb. tíz
perc után felfigyeltem egy nagyon finom, fűszeres illatra. Annyira
megszédített, hogy kénytelen voltam az ajtó felé fordulni. Szembesültem azzal
ténnyel, hogy Zero az ajtófélfának támaszkodik és vizes hajából útnak indulnak
a vízcseppek. Az egyiket a szememmel végig is követtem. A csepp útja Zero
vállán kezdődött, majd a jól kidolgozott mellkasára igyekezett. Onnan végigment
a hasán, de az alsó nadrág az útjában állt.
Sunyin elmosolyogta
magát Zero, mikor észrevette, hogy mit nézek rajta annyira. Odajött hozzám és
szorosan átölelt. A fejemet ráhajtottam a mellkasára. Szinte minden gondolatom
elszállt, csak egyetlen egy maradt. Mégpedig az, hogy mennyire szeretem Zerot
és nagyon boldog vagyok vele.
-Szeretlek!- suttogtam, még mindig a mellkasára borulva.
-Én is téged!- felemelte a fejem az államnál, és
szenvedélyesen megcsókolt.
Hirtelen felkapott
és bevitt a szobába, de egy pillanatra sem szakította félbe ajkaink vad csatáját.
Még akkor sem, amikor letett az ágyra és fölém mászott. Már elfogyott a
levegőnk, mikor szétváltunk.
-Jó lenne aludnod és kipihenned magad, mert holnap kezdjük
az edzést.
-Melyiket?- kérdeztem.
-Hát a vámpírosat.- válaszolta.
-Okay, akkor jó éjt!- adtam egy puszit a szájára és lelöktem
magamról.
-Hééj! Mi lesz a jó éjt csókkal?
-Hn. Talán egy még belefér.
-Nah, azért!
Megkapta a jó éjt csókját. Pár
perccel később el is aludtam a karjai között.
