4. fejezet

   A következő két hónap szinte elröppent. Sikeresen leérettségiztünk és még a meglepetésemre, jól is sikerültek. Sokat hülyültünk a barátnőimmel és még a betegségem se nagyon zaklatott, de az utóbbi pár napban egyre sűrűbben jelentkezett. Gyakran volt még hányingerem is, de nem foglalkoztam vele. Gondoltam, biztos elkaptam valami nyavalyát.

   Egy hete szinte minden rámtört. Köhögés, hányás, megfázás. Sose értettem, hogy nyáron hogyan lehet megfázni. Ezek után úgy döntöttem, hogy elmék az orvoshoz.

   Azt mondta a doki, hogy a megfázás ellen tud adni gyógyszert, de a fejfájással és a hányingerrel menjek el nőgyógyászhoz, mert szerinte ez nem valami vírustól van, amit elkaphattam.

-Mikor volt utoljára fiúval?- kérdezte a nőgyógyász.

-Kb két hónapja.- válaszoltam.

-Mikor kezdődött a hányás?

-A héten.

   És még egy csomó dolgot kérdezgetett, majd megvizsgált. Teljesen ledöbbentem a hallottakon.

-A vizsgálatokból kiderült, hogy maga terhes.- hangzottak a doki szavai.

-Ezt nem hiszem el! Biztos benne?- kérdeztem aggodalmasan.

-Igen! Pontosan a harmadik hónap felében jár!- szavai villámcsapásként sújtottak le rám.

   Amikor kijöttem az orvostól, azonnal felhívtam Kamekot.

-Hali Senpai! Mizu veled?- kérdezte.

-Hali! Sürgősen találkoznunk kell! Valami fontosat el akarok mondani!- hadartam.

-Oké, úgyis egyedül vagyok itthon!- mondta zavartan.

-Pár perc és ott vagyok!- azzal letettem a telefont és rohantam a barátnőmhöz.

   Amikor odaértem a házukhoz, becsöngettem. Pár pillanat alatt kinyílt az ajtó és Kam beengedett.

-Na mi az a fontos dolog?- kérdezte idegesen.

-Inkább menjünk be! Nem szeretném, ha kitudódna!- vágtam rá.

-Oké!- mondta, majd bementünk a szobájába.- Most már elmondod, hogy miről van szó?

-Nah szóval, elmentem a dokihoz és kaptam valami bogyót a megfázásra. A fejfájással és a hányással már nem tudott mit kezdeni, de viszont gyanakodott, ezért elküldött a nőgyógyászhoz. Ott azt mondták, hogy két és fél hónapos terhes vagyok.- majdnem egy szuszra mondtam el az egészet, Kamnak meg kistányér méretűek voltak a szemei a meglepettségtől.

-De hát………mégis hogy? Mikor?- jöttek sorra a kérdések.

-Emlékszel még arra a napra, amikor Zakuro átváltozott?- a kérdésemre csak egy bólintás volt a válasz.- Akkor este ugye megtörtént az a dolog, és azzal együtt terhes is lettem.

-És nem is örülsz neki? Csak azért kérdeztem, mert úgy mondtad, mintha kitört volna a 3. világháború!- förmedt rám.

-De örülök neki, csak olyan váratlanul történt az egész. Meg az is aggaszt, hogy hogyan mondjam el Zeronak. Az övé is a baba, nem csak az enyém.- az egészet szinte suttogtam.

-Szerintem hívd fel.- javasolta.

-Majd egy kicsit később! Most valahogy nem tudnék beszélni vele.

-Értem. Itt maradsz még? Úgy értem, hogy jó lenne, ha maradnál, mert nincs itthon senki se és csak későn érnek haza a többiek.

-Persze! És mit fogunk csinálni?

-Nézhetnénk valami filmet. Az Elhurcolva jó lesz?

-Na ná!

   Kameko betette a filmet a DVD lejátszóba és elkezdtük nézni. Nagyon élveztem, mert Taylor volt a kedvenc színészem.

-Szerintem én lelépek, mert holnap még suli van. Tudod, tanévzáró lesz.- mondtam miután vége lett a filmnek.

-Nem lehetne, hogy itt maradsz? Nagyon unatkoznék, főleg, hogy még nincs itthon senki se. Lécci, lécci!- kérlelt.

-Legyen, de nem alszok a kanapén!- kötözködtem vele.

-Köszike!- mondta, majd a nyakamba ugrott.

   Este még beszélgettünk még egy csomó dologról, majd vettem egy forró fürdőt és bebújtam az ágyba. Elég hamar elnyomott az álom és reggelig fel se keltem.